Naturárium

Kertünk fekete énekese

A fekete rigó (Turdus merula)  őshonos költőhelye Európa és Ázsia, az éneklő verébalkatúak rendjébe, az árcsőrűek csoportjába és a rigófélék családjába tartozó madárfaj.

Mára az egyik legelterjedtebb madárfaj a falvakban és a városokban, ezért megfigyelése is igen könnyű.

A feketerigó régebben félénk erdőlakó madár volt. Félénkségét   leküzdötte, télen belátogat a falvak közelébe eső kertekbe is. De ha túl közel merészkedünk hozzá, akkor nagy ricsaj közepette tovarepül. Régen nem csak erdőlakó, de költöző madár is volt. Ma már csak a nagy hidegben repül délebbre, egyébként a meleget adó városokban marad.

A feketerigó a legsötétebb színű madár a rigófélék között.  A hím aranysárga csőrét és szemgyűrűjét kivéve, egészen fekete. A tojó barna, a fiatalok barnák és hasukon pettyesek. Csőre egyenes, vége kissé hajlott. Szárnyai farka felénél többet fednek be. Nagysága 25 cm, szárnyhossza 11 cm, farkhossza 12 cm.

Fészek fészek hátán

Fekete rigó tojó a fészkén (Fotó: Orbán Zoltán).
Fotó: Orbán Zoltán/MME

A tojó 2-3 nap alatt építi meg vékony gallyakból, fűszálakból álló, csésze formájú fészkét, melynek belsejét sárral tapasztja ki.  Ritkán a fű és az avar között a földön költ, ilyenkor avarlevelekkel béleli fészkét. A tojó egy év leforgása alatt két vagy három fészket rak, és ezekbe alkalmanként 4-5 kékeszöld, kissé barnásan pettyezett tojást rak. Az utolsó tojás lerakása után kezdődik a kotlás és 14 napig tart. A fiókák 12-13 napos korukban hagyják el a fészket, ekkor azonban még nem tudnak repülni. A szülők (főleg a hím) még 2-3 hétig etetik őket. A tojó eközben elkezdheti az új fészekalj tojásainak lerakását. A második költés fészkét általában új helyre építi.

Joggal mondhatjuk, hogy igen szapora állat, azonban az időjárás, a természetes elhullás, valamint a kóbor macskák megtizedelik a fészekaljat.

Gourmand

Egész Európában elterjedt, lomb és fenyőerdők homályában a földön vagy az alacsony bokrok sűrűjében szeret tartózkodni. Táplálkozása igen sokrétű, a bogarak, csigák, giliszták mellett a bogyók és a gyümölcsök igen kedveltek étlapjukon. A komfortos városba költözve, sokkal szélesebb palettát mutat a táplálkozás terén, és a szemetet is szívesen átnézi.  Sokszor megfigyelhetjük, amint gyors csőrvágásokkal avarleveleket forgat. Egyik fő táplálékát, a gilisztát hallása segítségével fedezi fel.

Mindkét nem védelmezi territóriumukat és ilyenkor hevesen ellenállnak a betolakodóknak. A hím a meghajlás és futás fenyegetés mutatásának alkalmazásával kergeti el a többi hímet. Ez egy rövidebb futást takar, ahol a fej fel van emelve, majd a farkával tompítja meghajlását. Ha párharcra kerül sor a hímek között, akkor az általában csak rövid ideig tart és többnyire a támadó gyors elkergetésével jár. Tavasszal a tojók is igen agresszívan viselkednek, amikor a többi tojóval az értékesebb fészkelőhelyekért folyik a verseny. A tojók közt is előfordul a párharc, amely kevésbé gyakori, ám annál hevesebb.

Telelési területükön és vándorlás közben jóval barátságosabban viselkednek egymással. A párok egész évben a területükön maradnak azokon a vidékeken, ahol az éghajlat elég enyhe ehhez.

Dalnok

Gyönyörű fuvolázó éneke van, nem olyan változatos, mint az énekes rigóé, de dallamos és dallamtalan hangokkal fejezi be énekét. Főként tavaszi reggeleken, de esténként is hallhatjuk, amikor egy-egy facsúcsra, kéményekre vagy tető kiszögellésekre kiülve a hím párzási énekét hallatja. Ha megriad, élénken rikácsol.

A fekete rigó Svédország nemzeti madara.
Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.

Szöveg: SZTK – MME és Mályi Természetvédelmi Egyesület nyomán
Kiemelt kép: Wikipedia

Ez is érdekelhet